A repülőkastély megtalálja Úrnőjét

Csingiling, és már repült is. A gyémánt harangok megszólaltak, és a kastély fellibbent a felhők közé. Zúgott előre az ellenszélben, amikor hirtelen egy halk kis hangot vélt hallani lent a fűben. Lenézett, és a réten megcsillant egy kis aranykorona. Közelebb repült, mert nagyon kíváncsi volt, és örömére látta, hogy egy iciripiciri egérhercegnő integet neki a fűből. Gondolt egyet, és szép finoman leszállt mellé.

repülő kastély_0002

Hát te ki vagy egérhercegnő?”

Jaj, drága kastély, képzeld el, én vagyok a hajléktalan hercegnő.”

Ó hát még ilyet nem is hallottam”, szólt a kastély vidáman. „Komolyan mondod, hogy nincs egy csodálatos kis egér kastélykád?”

repülő kastély_0004

Hát képzeld el, hogy elkártyázta az én öreg egérkirály nagybátyám a ravasz kék-fehér csíkos cica kezére. Az úgy volt, hogy leültek kártyázni, és három napon át küzdöttek, de a végén az a ravasz kis macska megnyerte a partit, és azóta a kastélyunk nélkül borongunk a világban. Gondolhatod, hogy nagyon boldog voltam amikor hirtelen megláttalak téged a felhők között.”

repülő kastély_0003

Kedves kis hercegnő, igazán megtisztelnél és igen nagyon boldoggá tennél, ha beköltöznél hozzám, mert azért én is nagyon magányosan röpködök a felhők között, és szerintem együtt biztosan sok jó mókában lenne részünk. Gyere ugorj be a nagy kapun, és foglalj helyet az asztal mellett. Máris hozom a kis csésze forró habos kakaót, és a frissen sült gyümölcsös kalácsot neked.”

Köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm, biztos nagyon sok jó mulatságban lesz részünk!”

Alig telt el két perc, megszólalt a kis gyémánt harang, és már az egekben is voltak. Az egérhercegnő búcsút vett a kedvenc kis rétjétől, integetett a madárkáinak és boldogan röppentek fel együtt, újabb kalandok felé.